Furcsa peformansznak lehettem tanúja a hosszú hétvégén, amit kénytelen vagyok veletek is megosztani. (Kényszerűségem mérhetetlen értetlenségemből fakadhat, ezúton is elnézést.)

Az egyik kereskedelmi TV csatornán (nem azért írom ide, hogy melyiken, mert nem akarok reklámot, egyszerűen csak nem emlékszem) adták le a Jónás és a zöldségmesék című CGI rajzfilmet. Az egész úgy kezdődött, mint a többi rajzfilm: egy csapat zöldség elindult egy kisbusszal, ami lerobbant és ezért betértek a közeli vendéglőbe. A nagy csavar ezután jött, amikor is a gyanútlan turistáknak 3 kalózzöldség elmesélte Jónás történetét. El nem tudom képzelni, hogy kinek jutott eszébe növények antropomorfizálása, csak azért, hogy a Bibliát népszerűsítse. Szemeim előtt megjelenik a helyzet, ahogy az animátorok és a többi kreatív ül egy szobában és megy a brainstorming:

-         Milyen rajzfilmet készíthetnénk, amely többszörösen is nevelő hatású?

-         Hát, lássuk csak. Mit szeretnek a gyerekek?

-         A rajzfilmeket!

-         Mit nem szeretnek a gyerekek, ami mégis fontos a számukra?

-         A zöldséget!

-         És mi az, ami fejleszti morális készségüket, egyúttal tanítja őket, hogy felnőttként a társadalom hasznos tagjaivá váljanak és a republikánus jelöltre szavazzanak?

-         Természetesen a Biblia!

-         Akkor meg is volnánk.

Ezek után jöhet Sziddharta élete aminósavakkal előadva, vagy a kisbolygók segítségével –természetesen szigorúan az emberhez hasonlóság legcsekélyebb jele nélkül- a Korán megfilmesítése.

A lehetőségek szinte végtelenek.