Meglepetten vettem észre a kincstári tévében, hogy egy szombat reggel nem Lakat T. Károly idegesítő baritonjára vagy Verebes halálhörgésére ébredek, hanem Egyforintértmegmondom Aladárra. A teletextre kapcsolva sem lettem okosabb, mert az nem követte a hirtelen változást. Ennek már több hete, de a hétvégi reggeli műsort valamiért nem tudja követni a műsorismertető.

Tisztes konteósként igyekszem a tényeket a magam szája íze szerint értelmezni, és úgy tűnik, hogy nagyon előkészítetlen ez a kis tőzsdepalota-forradalom. Vagy talán senki sem tudta elképzelni, hogy létezhet olyan hatalom, amely képes eltüntetni a képernyőkről a Napkeltét. (Én igazából csak a jó kis potemix reklámokat fogom hiányolni.)

Szombat reggelre csupa olyan műsor került, amit gyorsan előbányásztak az archívumból: elfelejtem olykor-olykor Mézga család, de a negyvenedik ismétlés után már képtelen az ember a retróérzést megkapni; egy politikailag rendkívül korrekt ausztrál gyermeksorozat; és a Black Rose vár titka, ami leginkább egy szcientológiai-rózsakeresztes ifjúsági sorozatnak mondható, amiben Dzsoko Rozsics kivételesen nem magyar betyárt alakít.

Szóval igazán örülök a minőségi váltásnak – sosem értettem, hogy hétvégén miért kell politikai műsorral indítani a napot -, de azért ezt jobban is megszervezhették volna. Több közszolgálatisággal.