Twist Oliver, a kis árva félénken kér egy menüt a pultnál, amikor is megkérdezi a kiszolgáló, hogy ajánlhat-e többet. Oli elkezd hüppögni és elmondja, hogy ez a legszebb dolog, ami vele történt eddig. A pultos hallgatja a szomorú történetét, amikor is a menedzser közbelép, hogy haladjon a sor. Miután ő is végighallgatja a kisfiút, megnyugtatja, hogy náluk mindig lehet repetázni, csak pénz kérdése, viszont legközelebb ne tartsa fel a sort, mert kidobatja a biztonságiakkal.

Többet kérni és kapni mindig jó. Evolúciós kényszer, hogy mindig többre vágyunk és nem elégszünk meg azzal, amit kaptunk. Ennek a kettős-spirálos mozgatórugónak köszönhetjük, hogy alakított környezetünk, életminőségünk semelyik egyéb állatfajjal sem mérhető össze. Mostanra viszont már elértük azt a szintet, hogy emberszaporulat terén is túltermelési válságba kerültünk. Kérdés csak az, hogy képesek vagyunk-e megállítani ezt a folyamatot?

Képesek vagyunk-e szembefordulni saját ösztöneinkkel? Programozásunktól eltérően cselekedni és nem csak egy nap egy héten, hanem egész hátralévő életünkben. A már felnőtt generációnak ez szinte lehetetlen, mert nem erre lett kondicionálva. Hisz általánosságban az ember nem mond le a kényelemről egy látens, távoli fenyegetés miatt. A szükségletek hierarchiájában is a legmagasabb szint az önmegvalósítás. Csak sajnos az önmegvalósítás jelen felfogásban egyet jelent az önzéssel. Ha mi nem is tudunk megváltozni, akkor legyen célunk az, hogy a következő generációkban ne alakulhasson ki ez az eltorzult értékszemlélet. Ezért mondom, hogy az új jelmondat legyen ez:

Dare for less – Merj kevesebbet!