Zut! - mondhatná egy francia a hírre, hogy Chirac ellen eljárást indítottak. Kikerült az érinthetetlenek kasztjából, most már halandóvá lett. Egy országban, ahol az etatizmus hivatalos vallás és a köztársaságokat, mint a sikertelen kísérleteket beszámozzák (, amiről sosem tudtam eldönteni, hogy a francia humorérzék, vagy a francia nacionalizmus jele), ez eléggé meglepő hír. Még akkor is, ha a köztársasági elnöknek már nincs akkor nimbusza, mint de Gaulle, vagy Pompidou idejében. Persze akkor még a politika nem látszott ennyire korruptnak, mert a sajtót rövid pórázon fogták.

Ifjabb koromból csak két fontosabb mozzanatra emlékszem Chirac politikai pályafutásából. Egyik az volt, amikor a közvélemény felháborodása ellenére csak robbantott még egy atomot a békés Polinéz szigetvilágban, ekkor kapta a megtisztelő Hirochirac becenevet. A második alkalom pedig az volt, amikor a 2002-es választások második fordulójában gyakorlatilag minden párt a Nemzeti Fronton kívül őt támogatta a szélsőjobbos Le Pen ellenében, mint a kisebb rosszat.

Ráadásul ami miatt eljárást indítottak, az még a polgármesteri székből követte el. Természetesen ez még nem biztos, mert az eljárás még folyik, nem zárult még le. Amivel pedig gyanúsítják, hogy munkatársainak kitalált beosztásokat kreált és így vettek fel fizetést a semmiért. Alapvetően ez része lehetett a politikai programjának, hisz megígérte, hogy munkahelyeket teremt Párizsban. Ezek után nem értem, hol itt a probléma.